Oroszország Szaúd-Arábia mellett a világ másik nagy olajexportőre. Közelsége miatt Magyarország és egész Közép-Európa számára hallatlanul fontos, mennyi olaja van az oroszoknak, kinek adják azt el és milyen áron. Ennek természetesen az oroszok is tudatában vannak, különösen Vlagyimir Putyin, aki a természeti erőforrások állami felhasználásáról írta a doktoriját (amellyel szemben, ahogyan az manapság szokásos, plágiumvádak is felmerültek, de, mint általában, biztosan csak a politkai ellenfelek alaptalan vádaskodásáról van szó). De vissza az olajhoz! A következő grafikon Oroszország olajtermelését mutatja, amelyről Oroszország elmúlt harminc évének fordulatos és helyenként tragikus történelme is leolvasható:
Látható, hogy az olajtermelés és az olajfogyasztás csúcsa a szovjet korszak végén, a 80-as évek közepe táján volt. Az ország kőolaját részben a SZU-ban, elsősorban a szovjet nehéz- és hadiiparban használták fel, részben exportálták. Már a Szovjetunió összeomlása előtt csökkenni kezdett a kitermelés, miközben a felhasználás változatlan maradt. A grafikonon nem látszik, hogy ebben az időben az olajárak történelmi mélypontra kerültek, mivel az olajpiacon nagy volt a kínálat: ekkor kezdődött az alaszkai olaj kitermelése, csúcspontján járt az északi-tengeri olajbányászat (mára mindkettő messze túl van a csúcsán) és az arab országok sem fogták vissza a termelésüket. Ez a két tényező, az olajcsúcs és az alacsony olajárak nagyon jelentős szerepet játszottak a SZU összeomlásában (ehhez bővebben ld. Jegor Gajdar cikkét az ÉS-ben).
A SZU összeomlása után Borisz Jelcin elnöksége alatt, a szervezett bűnözés virágzása idején az olajtermelés, fogyasztás és az olajexport is nagy mértékben visszaesett. A grafikonon nem látszik, hogy mindezt a gazdaság és a belkereskedelem összeomlása kísérte, amely milliók életét követelő éhínségeket is okozott. Ez Magyarországot is nagyon súlyosan értintette: megszűntek a magyar cégek volt szovjet piacai, az olajexport visszaesése pedig drasztikus benzinár-emelkedést okozott, amit a taxisblokád tett emlékezetessé.
A helyzet 2000-től változott meg, amikor Putyin átvette a hatalmat, és az eszközökben nem válogatva visszaállította az állami ellenőrzést az olajtermelés fölött. Ennek köszönhetően az olajtermelés fellendült, és jelenleg mintegy napi 10 millió hordóra rúg. Az olajárak emelkedésével együtt ez az exportbevételek gyors emelkedését eredményezte, olyannyira, hogy mára az állam bevételeinek mintegy fele a szénhidrogén exportból származik. Mint látható, közben a belső olajfogyasztás nem emelkedett, ami arra utal, hogy ezt a folyamatot nem kísérte az orosz ipar fellendülése. A putyini konszolidáció tehát lényegében azt jelenti, hogy Oroszország feléli az exportból származó bevételt.
A grafikonról az is leolvasható, hogy 2005 táján az olajtermelés növekedése erősen lelassult, és sohasem sikerült elérnie a 80-as évek közepének rekordszintjét. Oroszország és az egész világ (különösen a mi régiónk és Magyaroszág) számára nagyon fontos, hogyan alakul a jövőben az orosz olajtermelés.
Ezzel kapcsolatban egy néhány napja az Oil Drumon megjelent elemzés arra hívta fel a figyelmet, hogy a régóta kitermelés alatt álló hatalmas nyugat-szibériai olajmezők hozama gyors ütemben, évi 6%-kal hanyatlik. A helyzet veszélyességét érzékelve az orosz kormány és az olajcégek nagy erőfeszítéseket tesz, hogy legalább 2020-ig fenntartsák az olajkitermelés jelenlegi mértékét. Ezért jelentősen csökkentették az olajcégekre kivetett adót, hogy anyagi ösztönözzék őket és elég pénzt hagyjanak náluk azokhoz a nagy befektetésekhez, amelyekkel új, kelet-szibériai olajmezőket lehet megnyitni. Ezekkel azonban az a probléma, hogy távol vannak, az éghajlat miatt nem egyszerű a kitermelés, és az egész vállalkozás hatalmas befektetést igényel. Ezen kívül amerikai cégek bevonásával olyan technikákat kívánnak meghonosítani, mint a vízszintes fúrás (horizontal drilling) és a hydraulic fracking (ezt nem tudom, hogyan hívják magyarul), amelyekkel kapcsolatban az amerikai tapasztalatok nem éppen biztatók. 2020 után valószínűleg minden erőfeszítés ellenére jelentősen csökkenni fog az orosz olajexport.
Biztos, hogy Oroszországnak addig is számos problémával kell majd szembenéznie. Az olajkitermelés fenntartásáért tett befektetések egyrészt erőforrásokat és pénzt vonnak el a lakosságtól. Másrészt az új lelőhelyek olajának nettó energiája (EROEI) kevesebb lesz, mint a régi nagy olajmezőké. Ez destabilizálhatja az orosz belpolitikát és Putyin hatalmát, amelynek a legitimációja abból fakad, hogy megszüntette a 90-es évek anarchiáját. Nem Putyint sajnálom, de nem biztos, hogy ami vagy aki utána jön, az jobb lesz. Ugyanakkor az olajárak nagymértékű további emelkedése javíthat valamit a helyzeten. Ez azonban meg fogja nehezíteni exportpiacok helyzetét. Különösen nehéz helyzetben lesznek az orosz exporttól függő országok, köztük Magyarország, mert növekedni fognak az árak, és élesedni fog a verseny a potenciális vásárlók között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése