Éhség

A hétfői budapesti eseményekben számomra az Éhségmenet feltűnése volt a legmeglepőbb, talán azért, mert elkerülték a figyelmemet az előkészületekről szóló hírek az újságokban – már ha voltak ilyenek egyáltalán. A névválasztással a szervezők bizonyára a lehető legerősebb feltűnés és érzelmi hatás kiváltására törekedtek, de ez nem jelenti azt, hogy az éhség ne lenne valóban komoly probléma Magyarországon. Mindenki tudja, mert a saját bőrén érzi, vagy ha olyan szerencsés, hogy nem, akkor másodkézből, hogy az országban sokan ténylegesen éheznek, többeknek nagy gondot okoz a megfelelő élelem beszerzése, és még többen vannak olyanok, akiknek a keresetéből éppen csak futja a lakbérre, a rezsire és a szükséges élelmiszerekre, de utazásra, szórakozásra (a TV-nézésen kívül), könyvek vásárlására vagy éppen megtakarításra már gondolni sem tudnak. 

Annak, hogy ez így van, sok oka van, és ezek közül ebben a bejegyzésben az egyik legfontosabbal, az élelmiszerárak változásával és általában a mezőgazdaság helyzetével szeretnék foglalkozni, a rövid távú változásoktól a hosszan tartó tendenciák felé haladva.

A boltban vagy a piacon járva mindenkinek feltűnhet, hogy idén minden élelmiszer ára rendkívül megemelkedett. Ennek a közvetlen oka az, hogy az idei nyár rendkívül forró és száraz volt Magyarországon és a világ legfontosabb gabonatermő vidékein, az USÁ-ban, Európa egészén és Oroszországban egyaránt. Így az idén nyáron jóval kevesebb búza és kukorica termett, mint szokásos, és ennek egyenes következménye volt az áremelkedés a piacokon. Az alábbi ábra a szélsőséges amerikai aszályhelyzetet mutatja. Már a citromsárga szín is abnormálisan száraz időjárást jelent, és minél sötétebb a szín, annál súlyosabb a helyzet. 

A helyzetet súlyosabbá teszi, hogy az idei aszályos nyár nem egy egyszeri időjárási anomália, hanem az általános éghajlatváltozás következménye, ami azt jelenti, hogy a jövőben több ilyen aszályos nyárra kell felkészülnünk. Az alábbi grafikon azt mutatja, hogy az északi-sarkvidéki jégsapka minden korábbinál nagyobb mértékben elolvadt idén nyáron:

Egy másik nem elhanyagolható oka az idei élelmiszer-ármelkedésnek az olaj árának tartós emelkedése. A 2008-as mély gazdasági visszaesést az olaj árának összeomlása követte ugyan, de a kínálat inelasztikussága miatt az ár nagyon hamar visszatért a 100 dollár körüli vagy éppen afölötti tartományba, ami pedig Magyarországon 400 Ft-nál drágább benzint és gázolajat jelent. Ez az élelmiszertermelés szempontjából azért fontos, mert a modern mezőgazdaság rendkívül sok olajat használ a műtrágyázáshoz, a földek gépesített megműveléséhez és a terméynek szállításához. 1 kalóriányi élelmiszer előállításához ma 4 kalórányi tüzelőanyagra van szükség. Egy klasszikussá vált tanulmány szerint a szó szoros értelmében fosszilis tüzelőanyagokat eszünk (Eating Fossil Fuels). Ez azt jelenti, hogy az olajcsúcs és az általa okozott áremelkedés automatikusan élelmiszer-áremelkedéshez vezet, ill. ha megszakad a mezőgazdaság olajellátása, akkor élelemhiány és éhínség lép fel. 

A takarmány árának és a termelési költségek emelkedése nemcsak azzal jár, hogy drágábbak lettek a hústermékek is, hanem azzal is, hogy idén több húsipari vállalat (köztük a kapuvári és a gyulai) is csődbe ment Magyarországon, mert növekvő költségeit nem tudta áthárítani az erősen „árérzékeny“ vásárlókra (ezt az eufemizmust használják újabban a „koldusszegény“ helyett).

Az áremelkedés egy további oka abban rejlik, hogy a biodízel előállítását szolgáló növénytermesztés erősen teret hódított Észak-Amerikában és Európában. A biodízel erőltetése a konvencionális olajtermelés hanyatlásának kompenzálásra kitalált, de hatástalan és öngyilkos stratégia. Azért hatástalan, mert a biodízel EROEI-aránya rendkívül alacsony, a legjobb esetben sem éri el a 2:1 arányt, és csak a fejlett államok hatalmas szubvencióival képes életben maradni. Öngyilkosnak pedig azért nem túlzás nevezni ezt a stratégiát, mert a biodízel előállítására szolgáló növények a tápláléknövények elől veszik el a talajt. Sokan mondták már korábban, hogy ha választanunk kell, hogy az autónk benzintartályát vagy a hasunkat töltsük-e meg, akkor az utóbbit kell választanunk, és úgy tűnik, idén a nagy aszály következtében még az USA vezetése is kezdi ezt megérteni.

Az áremelkedésben szerepet játszik még egy tényező, amelyről keveset beszélnek. A világ népességének robbanásszerű a növekedését az intenzív műtrágyázáson és gépesítésen alapuló mezőgazdaság elterjedése tette lehetővé az 1970-es években, amelyet félrevezető néven zöld forradalomnak neveznek. Az intenzíven műtrágyázott és monokulturálisan művelt földek jóval nagyobb hozamokat produkálnak a hagyományos művelésnél, de nagy hátrányuk, hogy valósággal kizsigerelik a talajt. A modern világ termőföldjeinek jelentős része ezért műtrágyázás nélkül már nem teremne jóformán semmit, sőt, a hozamok fenntartásához egyre több és több műtrágyára van szükség. Ez még akkor is problémát okozna, ha az olaj- és a foszfátellátás biztosításával (ami korántsem magától értetődő) gondoskodni lehetne elegendő műtrágyáról, mert ez megintcsak áremelkedés irányába ható tényező.

Az élelmiszer-áremelkedés, párosulva a súlyos gazdasági recesszióval és a növekvő munkanélküliséggel, nagyon feszültté teszi sokunk helyzetét, mert már nincs miről lemondani, a következő áremelkedéskor már az élelemről kell lemondnunk. Minél szegényebb egy társadalom, annál hamarabb és súlyosabb következményekkel jár ez. Egy januári híradás szerint (sajnos nem találom a linket) Indiában van a hétnek legalább olyan napja, amikor a családok több mint egy tizedének nincs mit enniei. Hasonlóan feszült a helyzet a Közel-Kelet és Észak-Afrika több országában is. Ez pedig törvényszerűen politikai instabilzálódáshoz, magyarul éhséglázadásokhoz vezet, ahogyan azt jól szemlélteti, az alábbi, gyakran reprodukált grafikon:

Hogy lesz-e Magyarországon éhséglázadás, azt nem tudom, de hogy éhség lesz, az szinte biztos.